Nem anyagias lennék. Annál sokkal többet akarnék. A szellemi javakat lefölözni. Tanulni és élvezni mindazt, amit kemény munkával elsajátított a férfi. Elvenni, abból felépíteni magam. Egy jobb ént. Okosabbat, műveltebbet. Tanulni zenét, nyelveket, elvont vagy egzakt tudományokat. S ha nem megy, ő bűnhődik. Ha nem tudja jobbá tenni uralkodóját, nem is érdemli meg őt.
Jól esne tanulni olyantól, aki a hatalmamban van. Én több lennék tőle, ő pedig nem lenne kevesebb.
Milyen gyönyörű, folyton növekvő hatalom volna!
Élvezném a tanítvány felett érzett illékony, egyetlen mozdulattal eloszlatható, félszeg felsőbbrendűség érzésüket. A zavart, ahogyan számot adnának tudásukról, ahogy magyaráznának. A kéjt, amikor tanítóm intésemre a lábamnál terem. Mámoros remegését, mikor végre leesik válláról a tanító köpenye, s ráteszem bilincseimet.
Ahogy szenved a kedvemért, ahogy fájdalma vibráló energiái hullámokban törnek rám, és felkorbácsolják a vágyam.
Elvennék mindent tőle. Elvennék mindent, és nem adnék semmit. Csak magamat. Szeszélyemet és őrült vágyaimat. Használnám őt, és mindennél jobban szeretném ezért.
Szörnyű domina lennék.
Hiszen sosem tudnék megfelelni az általam támasztott kritériumaimnak szubként. Így csak pitiáner zsarnok volnék, kizsákmányoló illuzionista.
Kész szerencse, hogy nem vagyok domina.