Már minden túl világos,
Sötétíts el szívem,
Hogy még hihessek én
valamiben.
Csak át ne látnék rajtad,
Úgy mint egy szakadt szitán,
Csak ne lennék ilyen,
Kis észkombájn.
Elveszteném az eszem már,
Mert a szív úgy fáj,
Ilyen IQ-nál.
Inkább lennék a kis butád,
Aki felnéz rád.
Csak egyszer úgy hazudnál,
Hogy nem ordít rögtön, hol a csel,
Kiszúrom könnyedén,
Hol szúrtad el.
Én nem tehettem róla,
Hogy így megvert
Az a csúnya ég,
Bár boldogan lennék,
Drágám, nálad hülyébb.
Elveszteném az eszem már,
Mert a szív úgy fáj,
Ilyen IQ-nál.
Inkább lennék a kis butád,
Aki felnéz rád.
(Hrutka Róbert - Harmat Gábor)
_______________________
Mondd, ki lesz rab,
S ki marad szabad
Ha minden lánc és kötél szakad?
Lakat alá teszel,
S foglyom leszel!
Börtönbe zúgsz, ha belém esel.
Tárt kapuk várnak,
Tárt karok zárnak,
Puha párnák erősebbek nálad.
Selymes ketrec,
Mást nem tehetsz.
Maradsz, mert bármikor elmehetsz.
Ne tőlem kérdezd rabok legyünk-e vagy szabadok
Ha börtön a szerelem, a rácsra szavazok!
Selymes ketrec,
Mást nem tehetsz
A vágyak rabja leszel, mert a vágyak szabadok.
Meg kaphatsz mindent, de a börtönőröd maradok!
Elvesztél már!
Puha párna vár!
Szabadságba zár!
(Hrutka Róbert - Harmat Gábor)
_______________________
„Mindenekelőtt a szerelem két ember közös élménye – de az a tény, hogy közös élmény, még nem jelenti, hogy egyforma élmény mind a két ember számára. A szerelmes és a szeretett személy különböző égtájakról jönnek. A szeretett személy gyakorta csak kiváltója annak a felhalmozódott szerelemnek, ami addig a pillanatig mozdulatlanul lappangott a szerelmesben. S valahogy minden szerelmes tudja ezt. Érzi a lelkében, hogy szerelme magányos érzés. Új, különös magányban találja magát, s ettől az érzéstől szenved. Így hát a szerelmes csupán egyvalamit tehet: tőle telhetően őriznie kell magában szerelmét, egy egész új világot kell teremtenie – egy feszült, különös, önmagában teljes világot.”
(McCullers)
_______________________
"Általam vagy, mert meg én láttalak
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak."
(Ady)
