Levéltöredékek :
„Most meg... tudod, tulajdonképpen nagyon egyszerű dologról van szó. Arról, hogy az ember a legritkább esetben mondja azt a legjobb barátjának, hogy egy faszszopó kurva. És a legritkább esetben tűri, hogy ezt bárki más megtegye. Ez zsigeri ösztön. Nem akarom, hogy bántsanak. A bántás, ha tényleges erőszakkal történik, haraggal tölt el. A bántás, amit önként vállalsz... pedig keserűséggel tölt el. Mintha valami "áldozatot hoznál"... persze nem ez a helyzet, de az ember első ösztönös reakciója ez.”
„Most jön az a bekezdés, amikor azt írod, hogy legritkább esetben mondja az ember a barátjának, hogy faszszopó kurva. De az van, hogy ... ahogy a különböző emberek különböző arcainkat ismerik, ahogy az életben különböző szerepeink vannak... úgy van ez a szerepem is. A faszszopó kurva. És ez a lényem része. És értheted, hogy ez nem hétköznapi, mert neked is rosszul esik, a barátaimnak is rosszul esne, a családomnak meg szintén. És épp ezért fontos, hogy legyen olyan helyzet az életemben, amikor ez nem szégyen. Vagy ha az is, akkor is bizsergető. Amikor senkit nem bántok meg vele, sőt örülnek neki. Amikor nem várnak el tőlem többet. Amikor nem sajnálnak miatta, hanem bátorítanak. Nem szeretném elnyomni, mert nagyon jó érzés.
A Once upon a time-ban van, a harmadik évadban, amikor Sohaországban vannak, hogy .. nos nem tudom ismered-e a sorozatot... zseniális. Régi, mindenki által ismert mesékre alapoz, egy egész világra, ami bennünk él, és olyan mély, hogy sosem tudunk elvonatkoztatni tőle, ezért olyan fordulatok jönnek, hogy leesik az állad. Pedig fordulatra vársz, de mégis..
Ebben van, hogy a kalóz igazából jófej volt, Pán pedig egy aljas, önző, gyilkos féreg. És a mókás kis árnyék, akit vissza kellett varrni Pánra, egy gyilkos szellem. Letépi az árnyékodat rólad és meghalsz.
Ez az énem az árnyékom. Rejtőzködő, sötét, de hozzám tartozik és ha letépik rólam, akkor ... nem maradok meg.”
